Árpádok Erdélyben - IV.

I. Menyhért (1237-1260)
Menyhért 36 évesen örökölte meg a Pest hercege címet. Összetett személyiség volt. Műveltségéhez gyakorlati érzék párosult, ezért jól bánt a pénzzel. Mértéktartó és igazságos is volt. Ugyanakkor volt egy sötét oldala is: ambíciók fűtötték, szívét irigység fullasztotta mások sikerei láttán, ellenfeleivel pedig kifejezetten kegyetlenül bánt. Emellett ágyában bizony a férfiakat is szívesen látta.
Az új herceg Szatmár és Szolnok megyék uraként fogott hozzá a hercegesdihez, és első intézkedéseivel (ajándékokkal, tisztségek osztásával) a hűbéresek jóindulatát igyekezett elnyerni.
A történelem kereke nem sokáig hagyta unatkozni Menyhértet. Hamarosan kitört a szokásos Mindenki Mindenki Ellen: a királyt támadták az urak, és Menyhért hercegségéért is elkezdődtek a csatározások. Mindezek tetejében, épp amikor a legszétszabdaltabb volt az ország, 1239-ben keletről feltűntek Batu kán tatár hordái.
Menyhért volt az egyetlen, aki jelentős ellenállást tudott tanúsítani a tatárok ellen. Kecskemét mellett a Templomosok lovagrendjének csapatával kiegészített serege felmorzsolta a tatárok egyik hordáját, de sajnos hamar ott termett a tatárok 25 ezres főserege, akik legyőzték Menyhért hadait.
Szerencsére a tatárok, amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is mentek. Annyi hasznuk volt, hogy az egymással csatározó nagyurak seregeit is megsemmisítették. Így Menyhért védekező háborúi 1241-re mind győztesen zárultak, nem kis dicsőséget szerezve neki. És nem utolsósorban: az ellenszegülő sárosi, csongrádi és kolozsi grófoktól elvette azok tartományait, utóbbi kettőt ki is végeztette. Így máris öt vármegyét igazgatott.
1245-ben meghalt Béla király. Helyét lánya, Zsanett foglalta el. Ám (nem meglepő módon) Felvidéki Borisz hercegnek is lett ehhez pár szava. Menyhért a többi főúrral tartva Borisz mellé állt, aki 1249 júliusában győzedelmeskedett, és hűbér-úrhölgyét, Etelt ültette a magyar trónra.
Etelnek ekkor már csak egy fia élt, akivel Menyhért gyorsan eljegyezte saját, Erika nevű lányát. Számítása bevált, mivel néhány év múlva a fiú, Mateusz magyar király lett, az új hűbérúr tehát egyben vője is volt. Segítette is az ellene automatikusan kitört belháborúkban. A harcok évekig elhúzódtak, Menyhért egyre többet betegeskedett, végül 1260 augusztusában, 59 éves korában hunyt el.

I. Menyhért pontjai: 3082 (Összpontszám: 23 169)

I. (Nagy) Pál (1260-1298)
Menyhért egy szem fia, Pál Pest hercege, apja minden címét és birtokát örökölte. Épp ezért meg is kellett küzdenie eleinte az elismerésért. Ennek első mozzanata volt, hogy sikeresen folytatta apja harcait a Mateusz király ellen felkelt főurak ellen, így a király hamarosan intézőjévé nevezte ki.

A harcok egészen 1973-ig elhúzódtak. A gyenge királyi hatalom miatt Pál gyakorlatilag egy személyben állta a sarat a főurak seregeivel szemben, igen jelentős tekintélyre szert téve. A háború végül elbukott, mivel a királyt elfogták. Magyarországot ettől kezdve Odola királynő irányította, aki Vasbordájú Zsigmond nagy ellenlábasának Borzalmas Lőrinc királynak volt a lánya.

Pál kemény katona hírében állt, de az élet más területein nem mutatott kiugró tehetséget. Szerette a társaságot, őszinte volt, igazságos és szorgalmas – néha azonban valamiféle megszállottság kapta el, ilyenkor jobb volt elmenekülni a közeléből. Nagy hiányossága volt, hogy teljes mértékben idegen volt tőle a cselszövések minden fajtája, e nélkül pedig nehezen érvényesült a politika útvesztőiben.

A hetvenes évek közepe a békés gyarapodás jegyében telt. Szatmárban városi rangot kapott Mezőkövesd. További örömteli fejlemény, hogy végre teherbe esett Pál felesége, Moráviai Bretislava, aki hamarosan egy, majd még egy leánygyermeket szült neki. Eközben Pál eksztatikus vallásosságának egyre inkább híre ment. Hercegségében egyre többen tértek vissza a katolikus hitre, és unokatestvére, Kamilla őt hívta Székelyföldre, hogy segédkezzen egy ördögűzésben.

1278-ban Pál háborút indított Árva vármegye megszerzéséért, amit két év alatt meg is nyert, és a tartományt kiosztotta egyik hű emberének. Ekkor már 19 hűbéresével, 18 ezer arany havi bevételével és 6000 hadra fogható katonájával Magyarország legtekintélyesebb főurának számított. Ezért akkortájt már a „Nagy” jelzővel emlegették.
Felesége végre fiút szült neki. Az öröm Pált nem akadályozta meg abban, hogy (akármennyire is szent ember hírében állott, és jó férj is volt) ne viszonozza Adalaide spanyol koronahercegnő szerelmét, aki egyik hű emberének felesége volt. A 44 éves Pált talán közeledő öregségétől való félelem rántotta bele ebbe az utolsó nagy szerelembe, amely 10 évig tartott.

Az 1280-as években Pál vallásos révülete tovább erősödött. Azt állította, hallja Jézus hangját, és ezt emberei– saját érdekükben – el is hitték neki. 1287-ben összehívta vazallusait, és kinyilatkoztatta: Jézus elárulta neki, hogy győzheti le ellenségeit. Ezért harcot hirdet Odola királynő uralmának megdöntésére. A had a Dunántúlra vonult, ahol Pál valóban eddig nem tapasztalt jártasságot mutatott. Így 1291-re a háborút megnyerte, Odola királynő helyett pedig Salamon pécsi herceget koronázták meg, II. Salamon néven.
A kilencvenes évek első felében Jézus egyre furcsább dolgokat suttogott Pál fülébe, aki hamarosan a katolikus eretnek lollard mozgalom hatása alá került, amely elvetette a katolikus hierarchiát, és a Szentírás szavaihoz való visszatérésre buzdított. Ennek következtében a püspökökkel ápolt eddigi jó viszonya megromlott.

II. Salamon uralkodása nem bizonyult tartósnak, 1295-ben egy ellene kitört belháború megbuktatta, helyére testvére, Székelyföld hercege, Álmos került, aki sietett Pálnak felajánlani a kancellári hivatalt.
Pál egészsége azonban gyorsan hanyatlásnak indult. Két év betegeskedés után 1298 márciusában, 58 éves korában tüdőgyulladásban elhunyt.

Pál pontjai: 3918 (Összpontszám: 27 087)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése