Árpádok Erdélyben - IV.
I. Menyhért (1237-1260)
Menyhért 36
évesen örökölte meg a Pest hercege címet. Összetett személyiség volt.
Műveltségéhez gyakorlati érzék párosult, ezért jól bánt a pénzzel. Mértéktartó
és igazságos is volt. Ugyanakkor volt egy sötét oldala is: ambíciók fűtötték,
szívét irigység fullasztotta mások sikerei láttán, ellenfeleivel pedig
kifejezetten kegyetlenül bánt. Emellett ágyában bizony a férfiakat is szívesen
látta.
Az új herceg
Szatmár és Szolnok megyék uraként fogott hozzá a hercegesdihez, és első
intézkedéseivel (ajándékokkal, tisztségek osztásával) a hűbéresek jóindulatát
igyekezett elnyerni.
A történelem
kereke nem sokáig hagyta unatkozni Menyhértet. Hamarosan kitört a szokásos
Mindenki Mindenki Ellen: a királyt támadták az urak, és Menyhért hercegségéért
is elkezdődtek a csatározások. Mindezek tetejében, épp amikor a
legszétszabdaltabb volt az ország, 1239-ben keletről feltűntek Batu kán tatár
hordái.
Menyhért volt
az egyetlen, aki jelentős ellenállást tudott tanúsítani a tatárok ellen.
Kecskemét mellett a Templomosok lovagrendjének csapatával kiegészített serege felmorzsolta
a tatárok egyik hordáját, de sajnos hamar ott termett a tatárok 25 ezres
főserege, akik legyőzték Menyhért hadait.
Szerencsére a
tatárok, amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is mentek. Annyi hasznuk
volt, hogy az egymással csatározó nagyurak seregeit is megsemmisítették. Így
Menyhért védekező háborúi 1241-re mind győztesen zárultak, nem kis dicsőséget
szerezve neki. És nem utolsósorban: az ellenszegülő sárosi, csongrádi és
kolozsi grófoktól elvette azok tartományait, utóbbi kettőt ki is végeztette.
Így máris öt vármegyét igazgatott.
1245-ben
meghalt Béla király. Helyét lánya, Zsanett foglalta el. Ám (nem meglepő módon)
Felvidéki Borisz hercegnek is lett ehhez pár szava. Menyhért a többi főúrral
tartva Borisz mellé állt, aki 1249 júliusában győzedelmeskedett, és hűbér-úrhölgyét,
Etelt ültette a magyar trónra.
Etelnek ekkor
már csak egy fia élt, akivel Menyhért gyorsan eljegyezte saját, Erika nevű
lányát. Számítása bevált, mivel néhány év múlva a fiú, Mateusz magyar király
lett, az új hűbérúr tehát egyben vője is volt. Segítette is az ellene
automatikusan kitört belháborúkban. A harcok évekig elhúzódtak, Menyhért egyre
többet betegeskedett, végül 1260 augusztusában, 59 éves korában hunyt el.
I.
Menyhért pontjai: 3082 (Összpontszám: 23 169)
I. (Nagy) Pál (1260-1298)
Menyhért egy
szem fia, Pál Pest hercege, apja minden címét és birtokát örökölte. Épp ezért meg
is kellett küzdenie eleinte az elismerésért. Ennek első mozzanata volt, hogy
sikeresen folytatta apja harcait a Mateusz király ellen felkelt főurak ellen,
így a király hamarosan intézőjévé nevezte ki.
A harcok
egészen 1973-ig elhúzódtak. A gyenge királyi hatalom miatt Pál gyakorlatilag
egy személyben állta a sarat a főurak seregeivel szemben, igen jelentős
tekintélyre szert téve. A háború végül elbukott, mivel a királyt elfogták.
Magyarországot ettől kezdve Odola királynő irányította, aki Vasbordájú Zsigmond
nagy ellenlábasának Borzalmas Lőrinc királynak volt a lánya.
Pál kemény
katona hírében állt, de az élet más területein nem mutatott kiugró tehetséget.
Szerette a társaságot, őszinte volt, igazságos és szorgalmas – néha azonban
valamiféle megszállottság kapta el, ilyenkor jobb volt elmenekülni a közeléből.
Nagy hiányossága volt, hogy teljes mértékben idegen volt tőle a cselszövések
minden fajtája, e nélkül pedig nehezen érvényesült a politika útvesztőiben.
A hetvenes
évek közepe a békés gyarapodás jegyében telt. Szatmárban városi rangot kapott
Mezőkövesd. További örömteli fejlemény, hogy végre teherbe esett Pál felesége,
Moráviai Bretislava, aki hamarosan egy, majd még egy leánygyermeket szült neki.
Eközben Pál eksztatikus vallásosságának egyre inkább híre ment. Hercegségében
egyre többen tértek vissza a katolikus hitre, és unokatestvére, Kamilla őt
hívta Székelyföldre, hogy segédkezzen egy ördögűzésben.
1278-ban Pál
háborút indított Árva vármegye megszerzéséért, amit két év alatt meg is nyert,
és a tartományt kiosztotta egyik hű emberének. Ekkor már 19 hűbéresével, 18
ezer arany havi bevételével és 6000 hadra fogható katonájával Magyarország
legtekintélyesebb főurának számított. Ezért akkortájt már a „Nagy” jelzővel
emlegették.
Felesége
végre fiút szült neki. Az öröm Pált nem akadályozta meg abban, hogy (akármennyire
is szent ember hírében állott, és jó férj is volt) ne viszonozza Adalaide
spanyol koronahercegnő szerelmét, aki egyik hű emberének felesége volt. A 44
éves Pált talán közeledő öregségétől való félelem rántotta bele ebbe az utolsó nagy
szerelembe, amely 10 évig tartott.
Az 1280-as
években Pál vallásos révülete tovább erősödött. Azt állította, hallja Jézus
hangját, és ezt emberei– saját érdekükben – el is hitték neki. 1287-ben
összehívta vazallusait, és kinyilatkoztatta: Jézus elárulta neki, hogy győzheti
le ellenségeit. Ezért harcot hirdet Odola királynő uralmának megdöntésére. A
had a Dunántúlra vonult, ahol Pál valóban eddig nem tapasztalt jártasságot
mutatott. Így 1291-re a háborút megnyerte, Odola királynő helyett pedig Salamon
pécsi herceget koronázták meg, II. Salamon néven.
A kilencvenes
évek első felében Jézus egyre furcsább dolgokat suttogott Pál fülébe, aki
hamarosan a katolikus eretnek lollard mozgalom hatása alá került, amely
elvetette a katolikus hierarchiát, és a Szentírás szavaihoz való visszatérésre
buzdított. Ennek következtében a püspökökkel ápolt eddigi jó viszonya
megromlott.
II. Salamon
uralkodása nem bizonyult tartósnak, 1295-ben egy ellene kitört belháború
megbuktatta, helyére testvére, Székelyföld hercege, Álmos került, aki sietett
Pálnak felajánlani a kancellári hivatalt.
Pál egészsége
azonban gyorsan hanyatlásnak indult. Két év betegeskedés után 1298 márciusában,
58 éves korában tüdőgyulladásban elhunyt.
Pál
pontjai: 3918 (Összpontszám: 27 087)